Sevilla – Valladolid

Amikor Sevilla csapatát megpillantottam, olyan érzésem volt, mintha egy rég nem látott baráttal találkoznék. Ugyanazok a színek, ugyanaz a címer, ugyanaz a szenvedély. A stadion ugyanolyan hangos volt, mint valaha, és a szurkolók ugyanolyan lelkesen énekelték a csapat himnuszát.
Egy pillanatra elfelejtkeztem a jelenlegi nehézségekről, és csak élveztem a pillanatot. Aztán megláttam a Valladolid csapatát, és minden visszatért hozzám.
A Valladolid egy kemény csapat, amely már régóta a Primera Divisiónban játszik. Jól szervezettek, tapasztaltak, és nem félnek kiállni a nagy csapatokkal szemben.
Tudtam, hogy ez a mérkőzés nehéz lesz. De bíztam a Sevillában. Hisz ez az én csapatom, és én mindig hiszek benne.
A mérkőzés elején a Valladolid volt a jobb csapat. Több lehetőségük is volt, és a Sevilla védelme gyakran bajban volt. De ahogy telt az idő, a Sevilla kezdte átvenni az irányítást. Kezdtek több labdát birtokolni, és több esélyt teremteni.
A félidő vége előtt a Sevilla megszerezte a vezetést. Egy szöglet után a labda a tizenhatoson belülre került, és Jesús Navas belecsúszott. A labda a hálóba vágódott, és a Sevilla 1-0-ra vezetett.
A második félidőben a Valladolid megpróbált visszajönni a meccsbe, de a Sevilla védelme szilárd maradt. A Sevilla még egy gólt szerzett, és végül 2-0-ra megnyerte a mérkőzést.
Örültem a győzelemnek, de tudtam, hogy ez csak egy kis lépés a helyes irányba. A Sevilla még mindig nehéz helyzetben van, de bízom benne, hogy képesek lesznek felállni és harcolni.
Hiszen ez az én csapatom, és én mindig hiszek benne.