Soponyai Géza

Soponyai Géza jeles történész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja volt. Szakterülete a magyar középkor és kora újkor története, valamint a diplomatika. Munkássága jelentős mértékben hozzájárult a magyarországi középkori iskolarendszer történetének feltárásához.

Életútja

• 1846-ban született Békés megyében.
• 1864-ben lépett a Pázmány Péter Tudományegyetem történelem-földrajz szakára.
• 1869-ben szerzett tanári diplomát.
• 1870-től a Nemzeti Múzeum levéltárnokaként dolgozott.
• 1878-ban az MTA tagjává választották.
• 1884-től a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar történelem professzora.
• 1916-ban hunyt el Budapesten.

Tudományos munkássága

Soponyai Géza kiemelkedő munkásságot fejtett ki a magyar középkori iskolarendszer történetének kutatásában. Meghatározó kutatásai voltak a középkori iskolai tantervek, a tanári életpályák, valamint az egyház és az iskola kapcsolatának vizsgálata területén.

Jelentős eredményeket ért el a magyar diplomatika területén is. Okleveles kritikai módszereit a magyar diplomatika alapjaivá tette, ami sokat segített a középkori okleveles anyagok hitelességének megállapításában. Több oklevélkiadást készített, amelyek nagy segítséget jelentenek a magyar történet kutatói számára.

Főbb művei

• A középkori iskolák Magyarországon (1881)
• Magyar diplomatika (1891)
• Magyarország történelme a honfoglalástól a mohácsi vészig (1899)
• A Hunyadiak kora Magyarországon (1914)

Emlékezete

Soponyai Géza halála után a magyar történettudomány egyik legjelentősebb alakjaként emlékeznek rá. Az MTA által alapított Soponyai Géza-díj a magyar történettudományban elért kiemelkedő eredmények elismerésére szolgál.

Neve több intézményben is megjelenik. Debrecenben egy középiskola viseli a nevét, Budapesten pedig egy utca van elnevezve róla.

Soponyai Géza egy igazi tudós volt, aki munkásságával jelentősen hozzájárult a magyar történettudomány fejlődéséhez. Kutatásai és művei nélkülözhetetlenek a középkori és kora újkori Magyarország történetének megismeréséhez.