Száraz Dénes

Első találkozásunk kissé bizarr körülmények között zajlott. Egy film forgatásán ismerkedtünk meg, ahol ő az egyik főszereplő volt, én pedig egy pöttöm segédrendező. Őt már akkor is jól ismertem a tévéből, sok filmjét láttam, mindig is szimpatikus volt a személyisége. A forgatás alatt azonban nem sok időnk jutott egymásra, én az alattam lévő területtel foglalkoztam, ő pedig a kamerák előtt forgott. Azonban mégis kialakult közöttünk egyfajta szimpátia, amit azóta is érzek iránta.

A film elkészülte után pár hónappal véletlenül összefutottunk egy kávézóban. Akkor már volt egy kis időnk beszélgetni. Kiderült, hogy mindketten szeretünk utazni, és hasonló az érdeklődési körünk. Azóta jó barátok lettünk, és gyakran találkozunk. Mindig sok témát találunk a beszélgetéseinkhez, és mindig vidáman és jókedvűen töltjük az időt együtt.

Szeretem az egyéniségét, a humorát, és azt, hogy mindig pozitív a hozzáállása az élethez. Mindig megértő és segítőkész, és mindig lehet rá számítani. Hűséges barát, aki mindig ott van, ha szükségem van rá.

Néhány hete megkért, hogy írjak neki egy cikket. Először hezitáltam, mert nem vagyok újságíró, de aztán igent mondtam. Hiszen ki ne örülne, ha a barátjáról írhat cikket? :)

Amikor megkérdeztem, hogy miről szeretne írnom, csak annyit mondott: "Rólunk". Hát, akkor róluk írok. Hanem hogy is kezdjem...

Találkozásunk óta eltelt pár év, de a kapcsolatunk még mindig ugyanolyan jó.

Gyakran szoktunk találkozni. Beszélgetünk, nevetünk, és tanácsot adunk egymásnak az élet minden területéről. Az a fajta barátok vagyunk, akik mindig ott vannak a másiknak, bármi történjék is.

Együtt utaztunk már több helyre is. Voltunk már együtt Prágában, Bécsben és Budapesten is. Most tervezzük, hogy elmegyünk egy hosszabb útra, valahova Ázsiába. Mindketten szeretjük a kalandokat, és alig várjuk, hogy ismét együtt indulhassunk el valahova.

Azt hiszem, hogy a barátságunk akkor marad meg igazán, ha mindkét fél tesz érte erőfeszítéseket. Mi ezt meg is tesszük. Mindig megértők vagyunk egymással, és mindig megpróbáljuk a másik szemszögéből nézni a dolgokat. Tudjuk, hogy egymásra számíthatunk, és ez az, ami a legfontosabb.

Örülök, hogy ilyen jó barátom van, mint Dénes. Ő az egyik legfontosabb ember az életemben. Mindig számíthatok rá, és mindig mellettem áll. Köszönöm, hogy vagy nekem, Dénes!

Ezzel a cikkel szerettem volna megköszönni Dénesnek a barátságát. Köszönöm, hogy vagy nekem!