Száz év magány: Esti Kornél novellái

Esti Kornél (1908-1957) író, kritikus, műfordító a magyar irodalom modernista alkotói közé tartozik. Novelláit a Száz év magány címmel jelentette meg 1943-ban, mely azóta is az egyik legfontosabb magyar novelláskötetnek számít. A kötet tizenhat novellája a magány különböző aspektusait vizsgálja, a társadalomban való elszigetelődéstől a személyes kapcsolatok hiányán át az idő múlásának sivárságáig.

• A magány mint társadalmi jelenség: Esti Kornél novelláiban a magány elsősorban a társadalmi berendezkedés következménye. Az egyének a nagyvárosi létben elidegenednek egymástól, a tömegben magányos tömegemberekké válnak. A "Magány" című novella főszereplője, Tóth Samu a társadalom perifériájára szorulva, elszigetelten él, akivel senki sem törődik, halálát is egyedül éli meg.
• A személyes kapcsolatok hiánya: A magány nemcsak a társadalmi elszigetelődésből fakadhat, hanem a személyes kapcsolatok hiányából is. Esti Kornél novelláiban sokszor bukkannak fel magányos emberek, akiknek nincs igazi támaszuk, akiket senki sem szeret. A "Szerelem" című novella főszereplője, János egy olyan nőbe szerelmes, aki nem viszonozza az érzelmeit, így szerelme reménytelen, magányosságra ítélt.
• Az idő múlásának sivársága: A magány másik fontos aspektusa Esti Kornél novelláiban az idő múlásának sivársága. A "Halál" című novella főszereplője, Ödön a halálát várja, magányosan, elhagyatva. A novella az idő múlásának és a magányos halál elkerülhetetlenségének érzését kelti az olvasóban.

Esti Kornél Száz év magány című novelláskötete a magány különböző aspektusainak mély és árnyalt bemutatása. A kötet novellái a magyar irodalom klasszikusai közé tartoznak, amelyeket minden irodalomkedvelőnek ajánlott elolvasnia.