Szép volt, Sárika, szépek leszünk!

Egyik kedvenc történetem a nagynénémhez, Sárikához fűződik, akitől nagyon sok lelkierőt kaptam gyerekkoromban.

Sárika néni 16 éves volt, amikor egy bombatámadás következtében elveszítette a szüleit, és a testvéreivel együtt egyedül maradt. Édesanyám akkor még csak tíz éves volt, így neki kellett átvennie az anyaszerepet, és vigyáznia a kishúgaira, öccseire.

Nem volt könnyű dolga, hiszen az élelmiszerjegyek csak szűkösen fedezték a család szükségleteit, sőt, sokszor éheztek. De Sárika néni soha nem panaszkodott, mindig vidám volt és mosolygott. Így tanította meg nekünk, hogy akármilyen nehézségekkel találkozunk is az életben, mindig meg kell próbálnunk pozitívan állni a dolgokhoz.

Miután a háború véget ért, Sárika néni férjhez ment, és két kislánya született. Sajnos az ő élete sem volt könnyű: férje a Rákosi-rendszerben börtönbe került, így ő kénytelen volt egyedül nevelni a gyerekeit. De ő nem adta fel, keményen dolgozott, és a gyerekeknek mégis mindig mindent meg tudott adni.

Amikor felnőttem, gyakran beszélgettem Sárika nénivel az élet dolgairól. Mindig őszintén elmondta a véleményét, és sokszor kértem ki a tanácsát is. Ő mindig segített nekem, és mindig hitt bennem. Sokszor mondta nekem: "Szép volt, Sárika, szépek leszünk!"

Sárika néni már régen nincs köztünk, de az ő szavai még mindig velem vannak, és mindig erőt adnak nekem, amikor nehézségekkel találkozom. Hála neki, megtanultam, hogy bármilyen helyzetben is legyek, mindig meg kell próbálnom pozitívan állni a dolgokhoz, és soha nem szabad feladnom.

Köszönöm, Sárika néni, hogy mindig mellettem voltál, és hogy megtanítottál arra, hogy szép legyek!