Szabó Eszter Ágnes: a Szavak szárnyán

Állok a színpadon, a fények vakítanak, a közönség velem szemben. A szívem hevesen ver a mellkasomban, de a belső hangom nyugodtan mondja: "Lélegezz, Eszter, lélegezz."
Nem mindig volt ilyen könnyű. Évekig küzdöttem a színpadi lámpalázzal, de megtanultam uralni az idegességemet. Hiszen ez a pillanat csak az enyém, és nem szabad elvesztegetnem.
Szeretek szerepelni. Élvezem, ahogy a szavak szárnyán repülhetek, és a közönséget magammal vihetem egy másik világba. Nem mindig könnyű, van, hogy fájdalmas is, de megéri.
A színház az életem. Nem tudok nélküle élni. A színpadon érzem magam igazán otthon, a szavak között. Itt lehetek önmagam, és megoszthatom a gondolataimat, az érzéseimet a közönséggel.
Az első színpadi élményemre soha nem fogok elfelejteni. Tízéves voltam, és egy iskolai színdarabban játszottam. Azt hiszem, Hamlethez szabatlant mondtam. Nagyon izgultam, de amikor kimentem a színpadra, minden elfelejtettem. Egyszerűen csak a szerepben éltem, és élveztem a pillanatot.
Azóta sok év telt el, és számos szerepet játszottam. Játszottam Desdemonát, Júliát, Annát Kareninát. Mindegyik szerep más volt, de mindegyiket szerettem. Hiszen minden szerep egy új lehetőség arra, hogy megismerjem magam, és hogy fejlődjek.
A színház számomra több, mint egy egyszerű munka. Ez az életem. A színház az, ami igazán boldoggá tesz.
Tudom, hogy nem mindenki érti meg ezt. Sokan azt mondják, hogy a színészet csak egy játék. De számomra ez több, mint játék. Ez az életem.
És én nem tudok nélküle élni.

A szavak szárnyán

A szavak szárnyán repülök,
A közönség velem jön.
A színpadon élek,
A szavak között otthonom.
A szavak szárnyán utazom,
Távoli világokat látok.
A színpadon álmodom,
A szavak között álmodom.
A szavak szárnyán táncolok,
A közönség velem táncol.
A színpadon örülök,
A szavak között örülök.
A szavak szárnyán énekelek,
A közönség velem énekel.
A színpadon sírok,
A szavak között sírok.
A szavak szárnyán élek,
A közönség velem él.
A színpadon meghalok,
A szavak között meghalok.
De nem félek a haláltól,
Mert a szavak szárnyán élek.
A színpadon élek örökké,
A szavak között örökké.