Szabad Ági: A bűnös élvezetek szakértője

Valaki rám pirított a minap, hogy miért nem veszek mást, csak dobozos sört. "Annak más az íze" - mondtam, és kész. Imádom a dobozos sör jeges, fémízét, ami úgy frissít, mint kevés más dolog. Mi ebben a bűn? Az íz, amit kivált. Aztán otthonról elindulva pont a buszon olvastam egy cikket, hogy a szénsavas üdítők, cukros italok mennyire egészségtelenek. Úgyhogy gyorsan be is vásároltam egy csomó szénsavas üdítőt, és miután hazaértem, mind megittam. Olyan jólesett, hogy szinte még egy doboz megnyitásán gondolkoztam. Egy szó, mint száz, minden a bűnös élvezetekről jutott az eszembe, úgyhogy fogtam magam, és összeírtam egy toplistát a kedvenc bűnös örömeimről.

Elöljáróban annyit, hogy nem vagyok egy nagy bűnöző, azon belül pedig egyáltalán nem egy nagy élvhajhász. A felháborítóan magas kalóriatartalmú és cukortartalmú ételeknek például mindigis ellenálltam. A süti, csoki, fagyi, nyalóka, jégkrém, keksz mind-mind olyan ételek, amelyeket a lehető legritkábban eszem meg. Nem egészségügyi okokból, hanem azért, mert nem szeretem a túlzottan édes ízeket. Ha mégis valami édesre vágyom, akkor inkább gyümölcsöt eszem.

Szóval bűnös élvezeteknek olyan dolgok számítanak nálam, amelyek nem egészségesek, és amelyeket mégis imádok csinálni, illetve fogyasztani. Ezeket nem minden nap, de hetente egyszer-kétszer biztosan megcsinálom, vagy elfogyasztok.

Kezdjük rögtön a már említett dobozos sörrel. Hogy még jobban megértsetek, miért szeretem annyira, el kell mondanom, hogy kevés dolog zavar jobban a világban, mint a meleg sör. Aki született sörfogyasztó, az pontosan tudja, miről beszélek. A meleg sör ízét egyenesen undorítónak tartom, és ha már inni akarok, akkor kizárólag hideg sört, de legfőképp jeges sört. És hát milyen a leghidegebb sör? A dobozos. Persze lehet palackos sört is hűtőben lehűteni, de az nem ugyanaz, mint amikor a hűtőből kivett dobozt szorítod össze, és loccsan belőle a hideg nedű. Ráadásul kisebb a dobozos sör mérete, mint a palackosnak, így nem kell egész nap ugyanazt az italt inni, ha épp csak egyetlen pohárnyit kívánsz. Az a hab a pohár oldalán... Egyszerűen imádom!

Második kedvenc bűnös élvezetem a szénsavas üdítő. Nem a cukormentes, hanem az eredeti változat. Tudom, hogy tele van cukorral, és hogy káros a szervezetemre, de nem bírok betelni vele. Van, amikor azt érzem, hogy semmi másra nem vágyok, mint egy jéghideg, szénsavas üdítőt. Ha pedig valaki azt mondja, hogy ártalmas, akkor neki fogok ellentmondani, mert miért nem beszélünk a gyümölcslevek cukortartalmáról? Abban is ugyanúgy rengeteg cukor van, de azt a cukrot valamiért nem számoljuk, miközben a cukros üdítőknek az égvilágon semmi előnyük nincs. Szerintem ez nem fair. Egyébként nekem a kedvenc szénsavas üdítőm a kólás. A sima kólás. Nem fogok tudni magyarázatot adni arra, hogy miért a sima kólás a befutó, de az. Valószínűleg azzal, hogy nincs benne semmi különleges, csak cukros víz és szénsav, mindenki tud azonosulni.

A harmadik bűnös élvezetem pedig a dohányzás. Nem a cigarettázás, hanem a pipázás. Tudom, tudom, ez már egy eléggé lejárt dolog, és lassan én is inkább csak unatkozom rá, de a pipázás ízét még mindig imádom. Amikor elkezdtem pipázni, akkor elborzasztott a füstje, és az első pár napban annyira égtek a tüdőm, hogy majdnem abbahagytam volna. Aztán egyszer csak elkapott a varázsa, és azóta is pipafüstben élek. A kedvenc dohányom az almás-mézes dohány. A szaga egyszerűen fenomenális. Ha csak a pipámat szagolom, és nem gyújtom meg, akkor is boldog vagyok. Mindemellett a pipázásnak rengeteg előnye van. Nem lehet vele leszokni, mert nem lehet annyit pipázni, hogy az embernek állandóan szüksége legyen rá. És mivel nem lehet leszokni róla, az ember nem is akar. A barátaim szokták mondani, hogy ők most már csak néha cigarettáznak, és amikor a buszon látnak, akkor mindig megkérdezik, hogy pipázni sem járok már? Megnyugtatásul elmondom nekik, hogy nem járnék, de nem is lehet nem járni, mert pipázni nem lehet járni, csak pipázni lehet. Az előbb említett atlasz a pipázásról szól, és az egyik kedvenc idézetem benne ez: "A pipázás a legcivilizáltabb módja a dohányzásnak, mivel a dohányzás elindítását olyan lassú és körülményes rituálé kíséri, hogy aki egyszer beleszokik, aligha fog másképpen élvezetet keresni magának." Ezzel az idézettel tökéletesen egyetértek, és bár túl hosszú lenne most belemenni az összes részletébe, a pipázás tényleg egy életérzés. Egy tökéletes kikapcsolódás. Ha pedig valaki azt mondja, hogy nem is érti, hogy lehet valaki ilyen nyugodt, akkor csak annyit tudok mondani, hogy valószínűleg még soha nem pipázott.

Természetesen rengeteg más bűnös élvezetem is van, de most csak ezeket a hármat emelném ki. A dobozos sör, a szénsavas üdítő és a pipázás számomra olyan bűnös élvezetek, amelyek nélkül az életem már nem lenne ugyanaz. Nyilván tudom, hogy ezek nem egészségesek, de igyekszem nem túlzásba vinni őket. Épp ezért nem is tudom, hogy miért nem veszek soha más, csak dobozos sört... :) Ha esetleg neked is van valami bűnös élvezeted, ne szégyelld, írd meg a kommentben!