Az első személyi igazolványomra még jól emlékszem. Egy ártatlan kisgyerek arca nézett vissza rám fekete-fehéren, alatta az első pecsétekkel, amelyek életkoromat és lakcímemet igazolták. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, és az én személyim is átváltozott. A fotóm most már egy magabiztos fiatal nőét ábrázolja, és a pecsétek helyét a modern technológia vette át. De az igazolvány lényege ugyanaz maradt: egy pillanatkép az életemből, egy tanúsítvány arról, ki vagyok és honnan jövök.
Nemrégiben egy múzeumban jártam, ahol egy régi személyi igazolványokat bemutató kiállítást rendeztek. Lenmagasztó volt látni, hogyan változott az igazolvány formája és kinézete az idők során. Az 1900-as évek elején még csak egy egyszerű papírdarab volt, amit a rendőrség bocsátott ki. Az 1950-es években már plasztikkártyává alakították, és azóta is folyamatosan fejlődik. Ma már chipet is tartalmaz, amelyen személyes adataink és fényképünk tárolódik. Az igazolványok változása tükrözi azt, hogyan fejlődött a társadalmunk és a technológia.
A személyi igazolvány nemcsak a múltunkról, hanem a jelenünkről is sokat elárul.
A fényképünkön látszik, hogyan változtunk az idők során, hogyan hagyta az élet a nyomát az arcunkon.
Az aláírásunk személyiségünket tükrözi, ahogyan a nevünket írjuk, ahogyan azonosítjuk magunkat a világgal.
A pecsétek azokról a helyekről és eseményekről mesélnek, ahol jártunk és amiken átestünk. Minden egyes pecsét egy újabb fejezet az életünk könyvében.
A személyi igazolványunk egy kicsiny, de annál fontosabb tárgya az életünknek. Többet mond rólunk, mint gondolnánk. A múltunk, jelenünk és jövőnk egy kis kártyán, amit mindig magunkkal hordunk. Tartsuk hát tiszteletben és használjuk büszkén, mert az életünk nyomait viseli magán.
A következő alkalommal, amikor a személyi igazolványodat a kezedbe veszed, ne csak egy egyszerű okmányként gondolj rá. Gondolj bele, mi mindent elárul rólad. Legyen ez egy emlékeztető arra, hogy az életed egy különleges utazás, és minden egyes lépés számít.