Pintér Tibor írása
Nem egy olyan felnőttel beszélgettem már, aki felemlegette a régi szép időket, amikor ő járt iskolába.
Ilyenkor sorolni kezdik, hogy milyen jó is volt régen, milyen fegyelmezettek voltak a gyerekek, milyen tisztelettudóak. És hogy mekkorát változott a világ azóta, mennyire rosszabb lett a gyerekek hozzáállása, az oktatás színvonala.
Nos, én azt vallom, hogy a nosztalgia egy csodálatos dolog, de nem feltétlenül fedi a valóságot. És ez az oktatásra is igaz.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én nem cserélném el a mai oktatási rendszert a régivel. Persze, régen is voltak jó tanárok, jó iskolák, de összességében az oktatás színvonala ma sokkal magasabb, mint régen volt.
Régen a gyerekek sokkal kevesebbet tanultak. A tananyag jóval szűkebb volt, és kevesebb tantárgyat is tanítottak. Ma a gyerekek sokkal több mindent tanulnak, és sokkal szélesebb körű a tudásuk.
Régen a gyerekek sokkal fegyelmezettebbek voltak. De ez nem azért volt, mert jobban viselkedtek, hanem azért, mert sokkal szigorúbbak voltak a fegyelmezési módszerek. Ma a fegyelmezési módszerek sokkal humánusabbak, és ez azt eredményezi, hogy a gyerekek kevésbé fegyelmezettek.
De ez nem jelenti azt, hogy a mai gyerekek rosszabbak lennének, mint a régiek. Csak mások.
És ez nem feltétlenül rossz dolog. A mai gyerekek sokkal nyitottabbak, elfogadóbbak és toleránsabbak, mint a régiek voltak.
Szóval, ne panaszkodjunk a mai fiatalokra. Inkább legyünk hálásak azért, hogy ilyen jó oktatásban részesülhetnek, mint mi régen.