Tízmilliószoros nap

Az évtizedes szürkeség után, amikor az ég képe egy monoton szürke vászonra emlékeztetett, egyszeriben megérkezett a tavasz. Nem lassan, óvatosan, hanem hatalmas erővel, mintha csak azt akarná bizonyítani, hogy még mindig az úr az égben.

A nap sugarait úgy szórta szét, mintha egy ezerszeres fényerővel működő lámpát kapcsoltak volna be. Elvakított az a ragyogás, amitől hirtelen még a madárcsicsergés is elhallgatott. Az emberek sugárzó arccal andalogtak az utcákon, arcokon széles mosollyal üdvözölték egymást.

A fák hirtelen kizöldültek, mintha valaki egy varázslatos ecsettel húzott volna végig a lombjaikon. A rügyekből kibomló virágok illata betöltötte a levegőt, és olyan édes volt, hogy elszédítette az embert.

A parkokban és a kertekben emberek tömegei sétáltak, élvezték a tavasz első meleg napsugarait. A gyerekek szaladgáltak és kacagtak, a szerelmespárok pedig kézen fogva bolyongtak az ösvényeken.

Az egész város egy hatalmas, élénk vásárrá változott. Az utcai árusok vidáman kiabálták a portékájukat, a kirakatok színes virágokkal és tarka ruhákkal csábították az embereket.

Ez a nap tízszer, százszor, ezerszer erősebb volt, mint a megszokott tavaszi napok. Mintha maga az élet ünnepelte volna a szürkeség végét, és hirdetné, hogy mostantól minden más lesz.

És valóban, minden olyan volt, mint egy álom. Az emberek kedvesek és figyelmesek voltak, a levegő tele volt élettel és reménnyel. Ez a nap egy új kezdet volt, egy olyan nap, amely örökre beleivódott az emberek emlékezetébe.

A nap lassan lemenetben volt, de a ragyogása mit sem vesztett az erejéből. A felhők aranyszínűre és rózsaszínre színeződtek, és olyan látványt nyújtottak, amilyet azelőtt még soha nem látott Budapest.

Amikor az utolsó napsugarak is eltűntek a láthatár mögött, az emberek még mindig az utcákon maradtak, és beszélgettek, nevettek, és ámulattal számolták a napot, amely örökre az emlékezetükbe vésődött.

A "tízmilliószoros nap" egy olyan nap volt, amely megváltoztatta a várost. Olyan nap volt, amely új reményt és új életet adott minden egyes embernek, aki élvezhette a ragyogását.