A távoli szigetországban, amelyet sokan nem is tekintenek igazi államnak, egy elfeledett kincset találtam. Tajvan nemcsak gyönyörű tájaival és gazdag kultúrájával kápráztatott el, hanem olyasmivel is, ami a szívemig hatolt.
A sziget lakosai, a tajvaniak, a legkedvesebb, legsegítőkészebb emberek, akikkel valaha találkoztam. Összetörtem a telefonomat, és azonnal segítettek megtalálni egy műhelyt, ahol megjavították. Elvesztettem a pénztárcámat, és egy idegen visszaadta, benne minden apró pénzemmel.
A Tajvani Nemzeti Múzeumban megismerkedtem a sziget történelmével és kultúrájával. Lenyűgöző volt látni az ősi műtárgyakat és a tajvani emberek harcát a függetlenségért.
A sziget, amely ellopta a szívemet
Tajvan egy olyan hely, amelyről soha nem gondoltam volna, hogy meglátogatom, de örökké hálás leszek azért, hogy megtettem. Nemcsak a tájai vagy a kultúrája miatt, hanem az emberei miatt, akik annyira megnyitották számomra a szívüket. Miután elhagytam a szigetet, azon kaptam magam, hogy hiányoznak a kedves arcok és a meleg mosolyok. Tajvan több volt, mint egy utazás. Egy élmény volt, amely örökké a szívemben marad.
Ha valaha is lehetőséged lesz meglátogatni Tajvant, ne habozz. Ez a sziget el fog lopni a szívedet, és örökké emlékezetes élményt fog nyújtani.