Takács Péter

Én egy író vagyok. Az írás számomra szenvedély, öröm és fájdalom egyben. Szenvedély, mert szeretem a szavakat, a történeteket és az érzéseket. Öröm, mert megoszthatom a gondolataimat és az érzéseimet másokkal. Fájdalom, mert néha nehéz szavakat találni az érzéseimre, és néha nehéz megosztani a legmélyebb gondolataimat.
De az írás számomra több, mint csak munka. Az írás számomra egy életforma. Az írás az, ami vagyok. Az írás az, ami meghatároz. Az írás az, ami boldoggá tesz.
Sokféle embert ismerek, akik írnak. Vannak, akik a megélhetésért írnak. Vannak, akik a hobbijuk miatt írnak. Vannak, akik azért írnak, hogy megváltoztassák a világot. És vannak, akik azért írnak, mert nem tudnak nem írni.
Én az utóbbi csoportba tartozom. Én írok, mert nem tudok nem írni. Szükségem van az írásra, mint a levegőre. Szükségem van arra, hogy kifejezzem magam, hogy megosszam a gondolataimat és az érzéseimet másokkal.
Tudom, hogy az írásom nem tökéletes. De ez nem számít nekem. Mert az írás számomra nem a tökéletességről szól. Az írás számomra az önkifejezésről szól. Az írás számomra a kommunikációról szól. Az írás számomra a kapcsolatról szól.
Az írás az én kapcsolatom a világgal. Az írás az én kapcsolatom másokkal. Az írás az én kapcsolatom önmagammal.
Az írás az én utam.