Testvérek

Amikor a "testvér" szót meghallom, mindig eszembe jut a kiskorom. Két húgom van, akikkel gyerekként állandóan játszottunk, veszekedtünk és versenyeztünk. Bár sokszor megőrjítettek a csínytevéseikkel, mégis nagyon szerettem őket.
Egyik kedvenc emlékem az, amikor együtt mentünk a Balatonra nyaralni. A hosszú utazást játékokkal, meséléssel és énekléssel tettük elviselhetőbbé. A strandon homokvárakat építettünk, úsztunk és napoztunk. Este pedig a szállodában pizsamás bulikat tartottunk.
Persze nemcsak jó élményeket őrzök. Volt olyan is, amikor annyira összevesztünk, hogy napokig nem álltunk szóba egymással. Ilyenkor mindig édesanyánk lépett közbe, és békített ki minket.
A felnőttkorban sajnos ritkábban találkozunk, mint szeretnénk. Mindhárman családanyaként élünk, így nehéz összehangolni az időbeosztásunkat. De amint lehetőségünk van, meglátogatjuk egymást, és ilyenkor mindig úgy érezzük, mintha csak a múlt héten találkoztunk volna utoljára.
A testvérek olyanok, mint a második szüleink. Ők mindig ott vannak nekünk, jóban-rosszban. Segítenek, támogatnak és szeretnek minket. Úgy kell vigyáznunk rájuk, mint a kincsre.
Szerintem mindenkinek szerencséje van, akinek vannak testvérei. Ők a családunk gerincét alkotják, és az ő szeretetük az, ami erőt ad nekünk az életben.