A Gulliver Hírnök műsorvezetőjeként ismertem meg Bernadett-et. Tehetséges riporter és rendkívül szimpatikus ember. Mégis, amikor a műsor vezetését is átvette, egy darabig szoknom kellett. Aztán rájöttem, hogy ez a csatorna számára a legjobb döntés. Tökéletesen alkalmas erre a szerepre. Kitartó, szorgalmas, őszinte és humoros. Ehhez még hozzá kell tenni a rendkívüli felkészültségét. Kevés olyan ember van, aki ennyire jártas egy adott témában.
Ha pedig valaki felteszi magának a kérdést, hogy miként lett Bernadett a Gulliver Hírnök műsorvezetője, akkor olvassa el az interjút.
A médiában kezdtem, mint újságíró. Ezt követően a rádióhoz kerültem, már műsorvezetőként. Aztán egyszerre csak megszűnt a rádiónk. Éppen álláskeresésben voltam, amikor megláttam, hogy a Gulliver Hírnök műsorvezetőket keres. Egyből megtetszett, belement az állásinterjúba. A többi pedig már történelem.
Nehéz kérdés. Ha a riporterkedésnek nem lett volna vége, valószínűleg azt mondanám, hogy azt jobban szerettem. De így, hogy a műsorvezetés az egyetlen lehetőségem, maximálisan erre koncentrálok. A kettő között az a különbség, hogy a műsorvezető csupán bemutatja az adott témát, a riporter pedig részt vesz annak létrehozásában is. A riporternek tudnia kell, hogyan kell interjúkat készíteni, hogyan kell cikkeket írni. Sokkal összetettebb feladat, mint a műsorvezetés.
Amikor egy gyermekotthonban beszélgettem a gyerekekkel arról, hogy hogyan kerültek oda. Megrázó volt hallani a történeteiket.
Egyszer egy élő adásban elfelejtettem a műsorvezető-társam nevét. Az egész stáb nevetett rajtam.
Az első pár adásban volt bennem, de aztán megszoktam. Most már egyáltalán nem félek.
Szeretnék a Gulliver Hírnöknél maradni, és továbbra is jó műsorokat készíteni. Egyébként pedig szeretnék egy könyvet írni a gyermekkoromról.
Bernadett-tel való beszélgetésem bizonyította számomra, hogy tehetség és kitartás nélkül nincs siker. Csak gratulálni tudok neki a sikereihez.