UNION–FREIBURG: HÁBORÚ, SZERELEM, FELESÉGEM ÉS MÁS MÉRKŐZÉSEK

Furcsa háború volt ez. Ahogy ott ültünk a nappaliban, a tévé előtt, a férjemmel és az apósommal, a látszat nem árulkodott a harcokról, amik bennünk dúltak. A kedvenc csapatom, az Union Berlin játszott. Ez önmagában is szokatlan. Nem vagyok nagy focifanatikus, és azelőtt csak akkor néztem az Uniont, ha ki kellett tölteni egy estét. Viszont a párom szenvedélyesen szereti a focit, és a kapitányuk, Christopher Trimmel iránti imádata miatt rajongani kezdtem az Unionért is.

A probléma ott kezdődött, hogy aznap a Freiburg játszott az Union ellen. A férjem már régóta a Freiburg szurkolója, és imádja a csapatot. Ezen az estén úgy éreztem, mintha egy szendvics lennék: két erő hatna rám, amelyek kétfelé húznának. Minden gól, amit az Union szerzett, örömmel töltött el, de ugyanakkor sajnálattal néztem, hogy a párom szomorúvá válik. Amikor a Freiburg szerzett gólt, az apósom ujjongott, miközben én magamban szomorkodtam.

Ez a furcsa háború egész éjszaka tombolt. Volt, hogy a férjem ujjongott, én pedig együttéreztem a szomorú apósommal. Voltak pillanatok, amikor az apósom talpra ugrott, én pedig vigasztaltam elkeseredett páromat. A végén az Union nyert, de nem tudtam igazán örülni. Nem mintha nem lettem volna büszke a csapatomra, de ez a győzelem a háború árán született.

Másnap reggel viccelődtem a párommal, hogy el kellett volna szurkolnom a Freiburgnak. Nevetett, és azt mondta, hogy ő soha nem tudna szurkolni az Unionnak. Kérdeztem, hogy miért, hiszen az én csapatom. Erre azt felelte, hogy ő nem az én csapatom, hanem a Freiburgé. És akkor rájöttem.

Nem arról volt szó, hogy én az Union szurkolója vagyok, hanem arról, hogy a páromnak szurkolok. Mert bár szeretem a focit, és kötődöm az Unionhoz, az igazi szenvedélyem a párom. És bármilyen csapatot is szeret, én mindig őt fogom szeretni.

Ez persze nem jelenti azt, hogy nem szurkolok többé az Unionnak. Sőt, most már még jobban fogok nekik drukkolni, mert tudom, hogy a párom is ott ül valahol, és az én örömöm az ő öröme is.

És most, hogy ezt tisztáztuk, van egy kérdésem: kedves Freiburg szurkolók, ki tudtok nekem adni egy Trimmel-mezt? Hiszen a szendvicsnek két oldalnak kell lennie!

P.S.: Kedves Apósom, köszönöm, hogy megengedted, hogy az Unionnak szurkoljak. Tudom, hogy neked ez furcsa lehet, de hidd el, a szívem mélyén mindig a Freiburgnak drukkolok.