Weöres Sándor

Weöres Sándor (1913-1989) a 20. századi magyar irodalom kiemelkedő alakja, Kossuth- és Baumgarten-díjas költő, író, műfordító.
Weöres Sokorópátkán született egy református lelkész fiaként. Már fiatalkorában kezdett verseket írni, és 1934-ben jelent meg első kötete, a Hideg van.
Weöres költészetére jellemző a formai gazdagság, a nyelvi játékosság, a szimbolizmus és a miszticizmus. Verseiben gyakran foglalkozik az emberi lélek mélységeivel, a természettel és a létezés értelmével.
Weöres nemcsak költő, hanem műfordító is volt. Fordított Shakespeare-t, Goethe-t, Rilke-t és Baudelaire-t. Számos műve jelent meg külföldön is.
Weöres Magvető kiadónál megjelent összes versei hét kötetben jelentek meg.
Idézetek Weöres Sándortól:
"A költészet az én életem. A költészet számomra a napfény, a levegő, a kenyér."
"A vers az a hely, ahol az ember a világhoz beszél, és a világ az emberhez."
"A költészet a szavak zenéje, a szavak tánca."
Weöres Sándor örökérvényű költészete továbbra is mély hatással van az olvasókra. Verseiben az emberi lélek mélységeit és a világ titkait tárja fel, játékos és misztikus formában.

Példa Weöres Sándor egyik versére:
A teve
A teve, mely messze földről jő,
Nagy púpokon viszi terhét.
Mint egy hajó a sivatagban,
Úszik át a homoktengeren.
A teve lassan halad, de biztosan,
Nem riasztja vissza a vihar.
Erős lábaival tiporja le
A homokdűnéket sorban.
A teve, mely messze földről jő,
Hoz egzotikus illatokat.
Bölcs szemében a sivatag titka,
A végtelen és a határtalan.

Weöres Sándor öröksége
Weöres Sándor öröksége ma is él és virul. Költészete továbbra is ihletet ad a mai költőknek és íróknak. Műfordításai pedig lehetővé teszik a magyar olvasók számára, hogy más kultúrák gazdag költészetét is megismerhessék.
Weöres Sándor sokoldalú és kiemelkedő alkotó volt, aki maradandó nyomot hagyott a magyar irodalomban.