Winkler Róbert

Van valami varázslatos a Winkler Róbert-filmekben, ami újra és újra visszahúz a moziba. Talán a nosztalgia, a gyermekkorunk emlékei, vagy egyszerűen csak a könnyed, hétköznapi történetek, amelyekben bárki magára ismerhet.
Róbert filmjei nem arról szólnak, hogy megváltják a világot, vagy hogy felforgassák a filmipar szabályait. Ő egyszerűen csak mesél nekünk olyan emberekről, akikkel mindannyian találkozhattunk már, olyan helyzetekről, amelyek mindannyiunkkal előfordulhatnak.
Emberei hétköznapiak, de mégis különlegesek. Vannak közöttük tanárok, postások, rendőrök és szakácsok. Kissé esetlenek, néha kicsit furcsák, de mindig szerethetőek. Nem akarnak mások lenni, mint akik, és nem is kell. Róbert filmjeiben mindenki önmaga lehet, és ez az, ami igazán emberivé teszi őket.
A történetek is épp olyan hétköznapiak, mint a szereplők. Általában nem történik semmi különös, de mégis tudnak lekötni, mert olyan jól ismerjük ezeket a helyzeteket. A Kántorban egy tanár próbálja megértetni a diákjaival, hogy mi fán terem a matematika. A Postásban egy postás járja a falut, és közben megismerjük a helyieket. A Rendőrsztorikban a rendőrök mindennapjait követjük, és közben betekintést nyerünk a bűnüldözés világába.
Róbert filmjeinek humora sem tolakodó, inkább olyan, mint egy kedves mosoly. Nem akarja kigúnyolni a szereplőit, hanem inkább megmutatni, hogy milyen szerethetőek és nevetségesek tudunk lenni. A Moszkva térben például a főszereplő, Kálmán egy naiv, álmodozó fiatalember, aki folyton újabb és újabb kalandokba keveredik. Róbert nem ítéli el őt, hanem inkább szelíden mosolyog rajta.
Ugyanakkor Róbert filmjeiben mindig van egy kis keserédes felhang is. Olyan, mintha azt mondaná, hogy az élet nem mindig könnyű, de mégis érdemes élni. A Kántorban például a főszereplő tanár, Kálmán egy sikeres és elismert ember, de mégis magányos. A Postásban a főszereplő, Fecsó egy egyszerű postás, de mégis ő a falu lelke. Róbert filmjei azt tanítják nekünk, hogy a boldogság nem a külső körülményekben rejlik, hanem bennünk magunkban.
Winkler Róbert filmjei nem csak arra jók, hogy szórakoztassanak, hanem arra is, hogy elgondolkodtassanak minket az életről. Olyan kérdéseket tesznek fel nekünk, mint hogy mi a fontos az életben, hogyan találhatjuk meg a boldogságot, és hogyan lehetünk jó emberek. És ezekre a kérdésekre nincsenek könnyű válaszok, de Róbert filmjei segítenek nekünk abban, hogy a saját válaszainkat keressük.
Ezért szeretem annyira Winkler Róbert filmjeit. Mert emberiek, viccesek és elgondolkodtatóak. Mert olyan filmek, amelyekben mindenki magára ismerhet, és amelyek segítenek nekünk abban, hogy megértsük magunkat és a világot, amelyben élünk.