„Zavadszky

Az egyik legfájdalmasabb nap a magyar futball történetében az a bizonyos 2006. január 6, amikor örökre elment tőlünk Zavadszky Gábor. A mosolygós, cserfes, mindenkit szerető ember volt.

Talán a legnagyobb erénye a játékintelligenciája volt. Nem volt gyors, nem volt kiemelkedő fizikumú, nem volt technikás, de a pályán olyan dolgokat látott meg, amiket mások nem. Mindig pontosan tudta, hogy merre helyezkedjen, hogyan segítsen a társainak, hogyan játssza ki az ellenfeleit.

Ezt a tudását ki is használta, hiszen nem akárhol futballozott. A legjobb csapatokban játszott, válogatott volt, és sikeres volt. De nemcsak a pályán volt különleges. Emberileg is példaértékű volt. Mindig vidám, mindig mosolygós, mindig segítőkész.

Ilyen volt Zavadszky Gabi. Egy olyan ember, aki mindig hiányozni fog. Egy olyan játékos, akit soha nem fogunk elfelejteni. Egy olyan barát, akit nagyon szerettünk.

Nyugodj békében, Zava!