Philip Zimbardo, az amerikai szociálpszichológus világszerte ismertté vált a Stanford Börtön Kísérletével, amely megrázó betekintést nyújtott az emberi gonoszság és erőszak természetébe.
A Stanford Börtön Kísérlet1971 nyarán Zimbardo egy csoport egészséges, főiskolai férfi hallgatót osztott két csoportra: foglyokra és őrökre. A kísérletet arra tervezte, hogy mindössze két hétig tartson, de mindössze hat nap múlva korábban kellett leállítani, miután az őrök rendkívüli kegyetlenséget és a foglyok mély szenvedést mutattak.
A kísérlet drámai módon megmutatta, hogy a szituációs nyomás és a társas szerepek milyen gyorsan és hatékonyan tudják torzítani az emberi viselkedést. Az őrök könnyen átvették hatalmi szerepüket, megalázva és bántalmazva a foglyokat, míg a foglyok passzív és engedelmesek lettek, elfogadva megalázó bánásmódjukat.
A gonoszság eredeteZimbardo kísérlete óta évtizedek óta tanulmányozza az agresszió és az erőszak eredetét. Könyvében, a "Lucifer Effect"-ben" azt állítja, hogy a gonoszság nem veleszületett, hanem inkább olyan körülmények eredménye, mint a hatalom, a névtelenség és a társadalmi nyomás.
Zimbardo úgy véli, hogy mindannyian képesek vagyunk gonoszságra, és hogy a kulcs az, hogy tudatában legyünk azoknak a helyzeteknek, amelyek veszélyeztethetik erkölcsi értékrendünket.
A hősök hatalmaZimbardo kutatásai nem csak a gonoszság természetére korlátozódnak. Érdeklődik a hősiesség szerepe iránt is. Úgy véli, hogy a hősök hétköznapi emberek, akik rendkívüli körülmények között bátoran és önzetlenül cselekszenek.
Zimbardo "Heroic Imagination Project"-jében azt vizsgálja, hogyan lehet a hősök példáin keresztül inspirálni az embereket, hogy a legjobb énjüket hozzák elő.
ÖrökségPhilip Zimbardo munkája mélyreható hatást gyakorolt a pszichológiára és azon túl is. Kutatásai feltárták az emberi természet sötét és világos oldalát, és segítséget nyújtanak abban, hogy megértsük, hogyan előzhetjük meg a gonoszságot és hogyan támogathatjuk a hősiességet.